A lakáspolitikai válság mélyülése Magyarországon
2025. november 26-án adták ki a Habitat for Humanity Magyarország legújabb Lakhatási jelentését, amely súlyos aggasztó tendenciákat mutat be a magyar lakhatási helyzetről. A jelentés rámutat, hogy a kormány új lakhatási intézkedései nem csökkentik, hanem éppen ellenkezőleg, fokozzák a lakhatási egyenlőtlenségeket, miközben a szociális támogatások szinte teljesen hiányoznak az alakult rendszerből.
A tervezett 1000 milliárd forintos állami lakhatási kiadás 95%-a nem szociális célú, vagyis a kormány által megcélzott segítség elsősorban a jobb anyagi helyzetben lévő emberekhez jut el. A rászorulók, például a települési támogatásra vagy szociális tüzelőanyag támogatásra szoruló háztartások, évek óta nem tapasztaltak növekedést az általuk kapott támogatások értékében. Ehelyett a támogatások reálértéke folyamatosan csökken.
Drámai helyzet: közel 3 millióan szenvednek lakhatási szegénységben
A Lakhatási jelentésben foglaltak szerint 2024-re a magyar lakosság 30,3%-a, azaz 2 877 937 ember érintett a lakhatási szegénységben. A lakbérek és ingatlanárak emelkedése az átlagjövedelmekkel nem tud lépést tartani, így a lakáshoz jutás egyre inkább kiváltsággá válik.
Az Eurostat adatai szerint Magyarországon a lakásárak az EU-ban a legjobban emelkedtek, az elmúlt 15 évben nominálisan több mint háromszorosára nőtt a használt lakások ára. A legfrissebb adatok alapján 2025 elején Budapesten az átlagos négyzetméterár 1,2 millió forintot ért el. A magas lakásárak nemcsak a középosztály számára nehezítik a lakáshoz jutást, hanem a szociálisan rászorulókat teljesen kiszorítják a megfizethető lakhatási lehetőségekből.
Az intézkedések hatása a lakhatási válságra
A kormány által bevezetett új lakhatási célú programok a jövedelmileg jobban elhelyezkedő háztartásoknak kedveznek, míg a lakhatási szegénység terjedése továbbra is figyelmen kívül marad. A nem rászorultsági alapú nagy összegű programok, mint az Otthon Start vagy a Vidéki Otthonfelújítási Program, többszáz milliárdos terheket rónak a költségvetésre, miközben a rászorulóakat célzó támogatások elérhetősége gyakorlatilag nullára csökkent.
Czirfusz Márton, a Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont társalapítója felhívja a figyelmet arra, hogy a sérülékeny csoportok, beleértve a gyermekvédelmi gondoskodásból kikerülő fiatalokat, hajléktalan embereket és energiaszegénység által sújtott háztartásokat, szinte egyáltalán nem kapnak célzott lakhatási támogatásokhoz való hozzáférést.
Sürgős változások szükségesek hónapok kérdésein belül
A szakértők sürgős lakáspolitikai fordulatra és átfogó lakhatási stratégiák kidolgozására szólítanak fel. Elengedhetetlen lenne a megfizethető lakhatás definícióját tisztázni, a közcélú lakásszolgáltatók jogi kereteit megerősíteni, valamint a rászorultsági alapon működő támogatások rendszerét bővíteni és a meglévő támogatások értékét helyreállítani.
Csak így lehetne biztosítani, hogy a sérülékeny csoportok tartós és kiszámítható lakhatási megoldásokhoz jussanak. A jelentés hangsúlyozza, hogy a kormány kommunikációja, amely a lakástulajdonlást állítja középpontba, nem csak hogy nem segít, hanem hátráltatja a bérlakásprogramokat, holott ezek egy erős állami és nonprofit bérlakásszektor létrehozásához elengedhetetlenek a lakhatási válság kezeléséhez.
Összességében elmondható, hogy a magyar lakáspolitika jelenlegi irányvonala nem képes kezelni a lakhatási válságot, és sürgős, átfogó reformokra van szükség a helyzet javításához.
