Az Európai Unió kereszteződéshez érkezett
Az állami garanciák túlzott mértékű alkalmazása és egy védtelen deregulációs hullám aligha jelenthet perspektívát az Európai Unió számára a nemzetközi versenyen kívánatos megküzdése érdekében. Az újabb és újabb költségvetési ciklusokra szorítkozó reformtervek olyan lassú és cselekvésképtelenségbe taszított folyamatokat vetítenek előre, amelyeket a globális gazdasági érában egyszerűen nem engedhet meg magának a közösség.
A közös adósságkibocsátás esélye
A megoldás hangsúlyosan egy közös adósságvállalással finanszírozott alap létrehozásában rejlik, amely közvetlen támogatási forrást biztosítana az európai gyártási ágazatok számára. A világ egyik legélesebb gazdasági versenyében az Egyesült Államok és Kína uralja a terepet, miközben az EU csak árnyékként próbál helyet találni maga számára. Az autóipar hanyatlása és a tiszta technológiák fejlesztésének kiaknázatlan lehetőségei csupán a helyzet szimptómái.
Halogatott reformok és következményeik
A késlekedések ára felbecsülhetetlen: az Európai Versenyképességi Alap csak a következő költségvetési ciklus keretében, 2028 körül léphetne életbe, amikor talán már végzetesen késő lesz egy hatékony iparpolitika megalapozásához. A jelenlegi helyzetben minden egyes elvesztegetett év gyengíti az Unió globális pozícióját, és ezen belül különösképpen az autóipart, azon belül is a tiszta technológiai fejlesztéseket érintheti legérzékenyebben.
A támogatási elvek hibás megközelítése
Az állami támogatások ösztönzése látszólag formabontó ötlet, ám valójában nem a kívánt célra koncentrálva került meghatározásra. Az EU helyzetét nem a befektetési tőke hiánya súlyosbítja, hanem az, hogy képtelen versenyre kelni az alacsony költségeken alapuló kínai gyártási struktúrával. Ezt az aránytalanságot kizárólag a helyi erőforrás-kapacitás drasztikus növelése orvosolhatná.
Német és francia előnyök, Uniós feszültségek
A versenyfeltételek tagállami szinten történő lazítása a nagyobb gazdaságok, például Franciaország és Németország számára kedvezett, míg a kisebb, kevésbé tehetős országok, közöttük Olaszország és Lengyelország hátrányos helyzetbe kerültek. Az EU kohézióját ezek az eljárási különbségek folyamatosan veszélyeztetik.
Fokozódó szabályozási káosz
A szabályozás nélküli deregulációs hullám azért is problematikus, mert alapvetően kivitelezés előtt álló jogszabályokat semmisít meg anélkül, hogy azok gyakorlati hatásait ismerhetnénk. Az ettől keletkező rendszerszintű instabilitás mélyen alááshatja a gazdasági tervezést.
Zöld célok és az EU jövője
Az Ursula von der Leyen által „ember a Holdon” pillanatként beharangozott Európai Zöld Megállapodás megvalósítása aligha válik lehetségessé az ehhez szükséges politikai akarat és innovatív struktúrák nélkül. Az európai gazdaságnak versenyben kell maradnia – olyan modern, stratégiai eszközökre támaszkodva, amelyek megalapozzák az ahhoz szükséges átalakulást.
