A WHO új járványügyi egyezménye: Képes-e a világ összefogni egy új krízis előtt?
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tagországai öt évvel a COVID-19 járvány kezdete után megállapodásra jutottak egy új járványügyi egyezmény tervezetéről. A dokumentum célja, hogy irányelveket állítson fel a jövőbeli globális egészségügyi válságok hatékonyabb kezelésére, tanulva a múlt tanulságaiból. A megállapodás hivatalos elfogadása a WHO genfi éves közgyűlésén várható a következő hónapban.
Tedros Adhanom Ghebreyesus, a WHO főigazgatója történelmi jelentőségű eseményként méltatta ezt a lépést. Szerinte bizonyíték arra, hogy még egy megosztott világban is lehetősége van a nemzeteknek egységesen cselekedni egy közös cél érdekében. Más vélemények azonban jóval szkeptikusabbak. Szakértők arra hívják fel a figyelmet, hogy a hasonló globális egyezményeknek ritkán van valódi következménye, ha egy ország nem tartja be azok előírásait.
Miért maradtak távol egyes országok az egyezménytől?
Az Egyesült Államok, amely már Donald Trump elnöksége alatt kivonult a WHO-ból, most sem tért vissza az együttműködésbe. Az amerikai lépést részben belpolitikai érdekek, részben pedig a globális szervezet döntéshozatali mechanizmusával kapcsolatos nézetkülönbségek motiválták. Hasonlóképpen cselekedett Javier Milei, Argentína elnöke is, aki a WHO-val fennálló „mély nézeteltérésekre” hivatkozva szintén nem állt a megállapodás mögé.
A távolmaradó országok döntései jól tükrözik, milyen törékeny a nemzetközi együttműködés az egészségügyi kérdések terén. Rachael Crockett, a Drugs for Neglected Diseases Initiative képviselője szerint az egyezmény „kompromisszum eredménye”, amelynek sikere kizárólag a résztvevő országok akaratán múlik.
A tervezet kulcsfontosságú elemei és nyitott kérdései
Az egyezmény egyik legjelentősebb eleme a kritikus vírusminták megosztásának kiemelt kezelése. Az országoknak garantálniuk kell, hogy ezek a minták globálisan hozzáférhetők legyenek, miközben a WHO biztosítja, hogy az ebből eredő tesztek, gyógyszerek és vakcinák elosztása igazságos legyen. A WHO tervei között szerepel, hogy a termékek 20%-át fenntartja a szegényebb országok számára.
Az ilyen rendelkezések ugyan összhangban állnak az egyetemes egészségügyi igazságosság elvével, de kérdéses, mennyire lesz megvalósítható az, hogy a gyakorlatban is betartsák őket. A szerződés keretében kidolgozott vitarendezési mechanizmus – amely diplomáciai eszközöktől a választottbíráskodásig terjed – komoly tesztelés elé néz, ha a résztvevők között konfliktus alakul ki.
Az együttműködés dilemmái: Ki fog cselekedni?
A világjárványok elleni fellépés tervezése papíron jól hangzik, de az elmúlt évek tapasztalatai rávilágítottak arra, hogy az országok közötti együttműködés mennyire nehézkes. A megfelelő előkészületekkel megelőzhetőek lennének a katasztrófák, mint amilyeneket a COVID-19 okozott, ám az egységes fellépéshez valódi politikai elköteleződés is szükséges, amely eddig sok helyen hiányzott.
Az új egyezmény elfogadása tehát újabb fontos lépés lehet a globális közegészségügyi kihívások leküzdésében, de messze nem garantálja, hogy egy új járvány esetén minden nemzet a szükséges mértékben cselekszik majd. A világ továbbra is megosztott, és ez a törésvonal veszélyeztetheti az emberek biztonságát a jövőbeli krízisek idején.
A jövő kérdései
Bár az új megállapodás történelmi jelentőségűnek számít, sok fontos részlet még mindig kérdéseket vet fel. Vajon sikerül-e valóban biztosítani az igazságos erőforrás-elosztást? És mi történik, ha egy ország figyelmen kívül hagyja az egyezmény vállalásait? Ezekre a kérdésekre csak az idő adhat választ, ám a múlt tapasztalatai önmagukért beszélnek.
