Mérlegen a keleti nyitás – de sikerült?
2012 óta, amikor a kormány bejelentette a keleti nyitás stratégiáját a külkereskedelmi diverzifikáció és az ázsiai exportpiacok gyors növekedése érdekében, elérkezett az idő, hogy megvizsgáljuk, milyen eredményeket hozott ez a döntés. A kormány a Széll Kálmán Terv 2.0 program keretében fogalmazta meg céljait, kiemelve a nyugati piacok mellett a gyorsan fejlődő keleti országok felé történő nyitást.
Bár az intézkedéseket a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének szellemében hozták, a 2025-ös statisztikák alapján megállapítható, hogy az ázsiai kivitelünk aránya nem mutatott számottevő növekedést az utolsó másfél évtizedben. 2008-ban a magyar kivitel 9,4%-a irányult Ázsiába, míg 2025-re ez az arány 7,3%-ra csökkent. Ezt a csökkenést még érdemes megvizsgálni az egyéb globális tényezőkkel és a pénzügyi válság hatásaival együtt.
Ha figyelembe veszik az Oroszország elleni embargót, akkor a 2025-ös számok szerint az ázsiai piacok részesedése növekedett 5,8%-ról 6,7%-ra, de ez a növekedés inkább stagnálásnak tekinthető, mintsem tartós felemelkedésnek. A magyar külkereskedelem átalakulása nem hozta azokat az eredményeket, amelyeket a keleti nyitás célkijelölései ígértek.
Összességében elmondható, hogy a keleti nyitás exporteredményei nem alakultak a várt módon, ami felveti a kérdést: volt-e valóban sikeres ez a stratégia? A következő években szükség lehet új megközelítésekre és módszerekre a magyar export keresletének növelése érdekében, különösen a nagyobbnak számító, igényes ázsiai piacokon.
Ahhoz, hogy a kezdeményezés kiterjedtebb eredményekkel járhasson, elengedhetetlen a célzott erőfeszítések fokozása és a kereskedelmi kapcsolatok intenzívebb fejlesztése, amelyek segítenek javítani a magyar külkereskedelem helyzetén a globális piacon.
